Nemesi Pál: Ha az egészségügyi helyzetet kézben tudjuk tartani, akkor a lehetőségekhez mérten a gazdasági helyzetet is

Többször ad, ki gyorsan ad

Talán nem túlzás, szinte valamennyi vállalkozás megérzi valamilyen formában a koronavírus-járvány következményeit. Többek között mérete, tevékenységi köre, a termelési láncban elfoglalt helye válogatja, hogy kit mennyire. A kamara az elsők között reagált a helyzetre, felmérést végzett, folyamatosan figyelemmel kíséri a vállalkozók helyzetét, az MKIK már a második javaslatcsomagját juttatta el a kormánynak. Nemesi Pál, kamaránk elnöke a munkahelyek megtartását elsődleges célnak tekinti, a napi életünk részévé tenné a személyes higiénia minden korábbinál magasabb kultúráját, és biztos abban, hogy a járvány után nem ugyanabban a mederben folyik majd tovább az élet, mint előtte. 

- A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara márciusi felmérése szerint a magyar cégek 70 százaléka komoly zavarokról számolt be, 92 százalékuknak csökkent a kapacitáskihasználtsága, 34 százalékuk pedig teljes leállásról számolt be. Csongrád megyében 600 vállalkozás  jelentette be vállalkozásának szüneteltetését. Elnök úr, a járvány hatásait folyamatosan elemzik, mit mutat most a kép?

- Nyilván megyénket sem kerüli el a gazdasági visszaesés, vállalkozás méretétől, tevékenységi körétől is függ, hogy kit milyen mértékben. A mikro- és kisvállalkozásoknál körülbelül ugyanaz a tendencia mint országosan. Ágazatok esnek el, gondoljunk csak a turizmusra, a vendéglátásra, a szolgáltatások jelentős körére, amelyek egyrészt kereslet híján, másrészt az óvintézkedések során meghozott rendelkezések miatt nem tudják folytatni tevékenységüket. Március vége felé a vállalkozások egyre inkább elkezdték mérlegelni, hgy vannak-e tartalékaik a túléléshez, találnak-e olyan perspektívát nyújtó mentőövet, amely átsegíti őket az újrakezdéshez. Sokan jutottak arra a az elhatározásra, hogy szüneteltetik a vállalkozásukat, elbocsátják munkavállalóikat. Vagyis a március végére az adatok jócskán romlottak, már Csongrád megyében sem 600 kisvállalkozó szünetelteti tevékenységét, számuk már jócskán 1000 fölött lehet. 

A középvállalkozásoknál más a helyzet, jó részük rendelkezett tartalékkal, igyekeztek megtartani a munkaerőt, a termelés visszaesése ellenére próbálták értelmes feladatokkal ellátni dolgozóikat. És csak arra gondolkodtak, hogy ha a gazdaság újraindul, és a piacok kezdenek magukra találni, hogyan tudnak újraindulni. De tudjuk, 2-3 hétnél tovább sem a munkáltató, sem a munkavállaló nem igazán tudja ezt a helyzetet korrektül kezelni. Éppen ezért volt óriási várakozás főleg az első gazdasági akciótervnél a munkahelyek megtartásával kapcsolatos rendelkezések iránt. Persze az sem mindegy, hogy melyik vállalkozást milyen helyzetben, milyen erőben érte a krízishelyzet. Akik egyébként is gyengélkedtek, még rosszabb helyzetbe kerültek, és lehet, hogy ezek a cégek már nem is lesznek menthetők.  

A nagyvállalati kör tekintetében Csongrád megye talán picit szerencsésebb helyzetben van, hiszen egy-két nagy céget kivéve nem feltétlenül a termelési lánc közepén vannak, inkább az elején vagy a végén. És vannak olyan cégek, amelyek benne vannak ugyan egy termelési láncban, de termékeikre a mostani helyzetben ugyanúgy szükség van mint korábban. Gondoljunk csak az élelmiszer- illetve élelmiszer-feldolgozó iparra. Fájdalmas volt ugyanakkor látni, hogy például a makói Contitech, amely autóipari beszállító lévén részese a termelési láncnak, kénytelen a vevők szállítási igényeihez igazodva átmenetileg szünetelteti a termelését. Talán fény az alagútban, hogy az autógyárak az Audival az élen sorra jelentik be, hogy újraindulnak - nyilván alacsonyabb kapacitásokkal, és óriási óvintézkedések közepette, de mégis. 

- Visszaállhat egyszer minden a régi mederbe?

- Biztos, hogy nem. Véleményem szerint hosszabb idő, adott esetben évek kellenek, amire a gazdaság feldolgozza, kiheveri ezt a krízist. Abban meg biztos vagyok, hogy nem fogunk ugyanúgy működni mint a korábbi években, évtizedekben, vagy akár csak idén januárban-februárban. Új helyzetek, új körülmények keletkeztek, és válnak az életünk részévé. Teljes mértékben meg fognak változni a fogyasztási szokásaink, a viselkedési kultúránk. De meg is kell, hogy változzanak, hogy hasonló helyzet még egyszer ne fordulhasson elő. Önmagában ez a változás is jelentős hatással lesz a gazdaságra.   

Amint kiderült, hogy bizony a gazdaságot is elérik a koronavírus-járvány hatásai, a kamara gyorsan, az elsők között lépett, felmérést végzett, javaslatokat fogalmazott meg. Ha valamikor akkor most tényleg meg tudtuk mutatni, hogy mire is hivatott és mire is képes a gazdasági önkormányzat. Ahogy világossá vált, hogy a járvány miatt veszélybe került a gazdaság is, mindenféle instrukció nélkül, azonnal léptünk, felmértük, hogy a különböző méretű és tevékenységi körű vállalkozói csoportokban, szektorokban, ágazatokban mik a jellemző problémák, milyen intézkedésekre, segítségre lenne szükségük. Gyűjtöttük és azóta is gyűjtjük az információkat, észrevételeket, amihez megnyitottunk a  jarvany@csmkik.hu felületet is. Aztán összegeztünk, elemeztünk és megállapításainkat továbbítottuk a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának, ők pedig, az országos tapasztalatokat összesítve, elkészítették az első javaslatcsomagot a legsürgősebb intézkedésekről, amit megküldtek a kormánynak.  Az újabb fejlemények, tapasztalatok alapján aztán március végére elkészült az MKIK második kríziscsomagja is. A címzettje ennek is a kormány. A kamara véleményezte az első és második gazdaságvédelmi akciótervet is. 

- Mennyire volt foganatja a kamara javaslatainak?

- Egy része megvalósult. Volt jó néhány olyan kérdés - a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által javasoltak között is -, amelyeket döntésekig tudtunk vinni. És persze a folyamat fordítva is igaz, a megszületett döntéseket, intézkedéseket, az azokban rejlő lehetőségeket igyekszünk minél szélesebb körben megismertetni a vállalkozókkal. Nagyszerű dolognak tartom, hogy elindult egy igen hasznos párbeszéd a vállalkozók és a kamara között, és létrejött az egyeztetésnek egy gyakorlatias, éppen ezért hatékony mechanizmusa.  Úgy gondolom, hogy ezt a közvetítő szerepet a kamara jó színvonalon látja el. Köszönet ezért egyrészt a vállalkozásoknak az aktív közreműködésükért, másrészt köszönet a kamarai munkatársaimnak és valamennyi választott tisztségviselőnek, akik minden energiájukat, tudásukat beletették, beleteszik ebbe a szolgálatba. Jó érzés amikor azt látjuk például, hogy a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésérére létre hozzák azt az országos platformot, ahol a munkát keresők és a munkát ajánlók ezekben a nehéz időkben is gyorsan egymásra találhatnak.  A mostani intézkedések kapcsán most azt sürgetjük éppen, hogy lényegesen egyszerűsítsenek a gazdaságvédelmi támogatások igénybevételéhez szükséges adminisztráción illetve a dokumentálásokon, aminek a végrehajtásához a kamara partnerséget ajánl. Akár a törvények, rendeletek, új intézkedések értelmezésben, akár a kérelmek, dokumentációk elkészítésében, benyújtásában a kamara folyamatos tanácsadással áll a helyi vállalkozók rendelkezésére. 

- Kétszer ad ki gyorsan ad?

- Itt most inkább többször ad, aki gyorsan ad. Versenyfutásban vagyunk az idővel. Azt látjuk, ahogyan az egészségügyi vészhelyzet változik, pici fáziskéséssel a gazdasági is követi. Ami azt jelenti, hogy ha az egészségügyi helyzetet kézben tudjuk tartani, akkor a lehetőségekhez mérten a gazdasági helyzetet is. Ahogy a kormány, az önkormányzatok kiveszik részüket a feladatokból, a vállalkozók és a munkavállalók is.   

- Mintha a járvány közben valamiféle tanulási folyamaton is átesne a társadalom, benne a vállalkozások is.  Lát már tanulságokat a jövőre nézve?

- Egyértelműen. Aki a kamarai munkát figyelemmel kísérte az elmúlt években, láthatta, hogy jó ideje abba az irányba igyekeztünk felkészíteni a vállalkozásokat, hogy az informatikai rendszerek, a digitális technológiák használata elengedhetetlen alapfeltétele a modern vállalkozói létnek.  Ha valakinek kétségei, fenntartásai voltak ezekkel kapcsolatban, ezután valószínű nem lesznek. Nem véletlen, hogy a járvány hazai megjelenése után az első javaslataink között szerepelt, hogy "Dolgozz otthonról!", vagyis teremtsük meg az otthoni munkavégzés feltételeit. Alighanem a legtöbben most szembesültek először olyan szempontokkal, mint az otthoni rendszerünk biztonsága, gépünk teljesítménye, programjaink választéka és frissessége, internetkapcsolatunk sávszélessége stb. Alighanem a jövőben kevesebb vitát kell lefolytatnom arról, hogy a kamara szakmai napjain miért foglalkozik annyit a digitalizációval, az infokommunikációval vagy a robotikával. És azt hiszem, azt sem kell többé magyarázni senkinek, hogy mi fán terem a home office.  

- Elnök úr, van-e valamilyen, a Maradj otthon! lakossági üzenethez hasonló általános tanácsa a vállalkozói közösség számára? 

- Egyszerű dolgot mondok: azt szeretném tanácsolni minden vállalkozónak, vállalkozásnak, cégnek, cégvezetőnek, hogy a személyi higiénia korábbi rutin szerű reflexeit felejtsék el. Én az építőiparban dolgozom, mi már három hete kiosztottuk az építkezéseken maszkokat, dolgozóink csak kézmosás illetve kézfertőtlenítés után léphetnek be a munkaterületre, és csak úgy távozhatnak. Ennek alapnak kell lennie minden munkahelyen. Ha valaki saját magát foglalkoztatja akkor is, ha több ezer embernek ad munkát akkor is. Ugyanide tartozik, hogy a személyes érintkezéseinkben is át kell értékelni korábbi szokásainkat. Nem szabad illetlen dolognak tartani, ha nem fogunk kezet, nem öleljük meg egymást. Szokásaink alapvető átalakításával tudjuk most a legtöbbet tenni magunkért, a vállalkozásunkért, a cégért, a munkavállalóinkért. Egyszerűen a napi életünk részévé kell tenni a személyes higiénia és személyes érintkezések korábban nem természetes kultúráját! Mindannyiunk személyes felelőssége ugyanis, hogy mi magunk hogyan tudunk hozzájárulni a védekezéshez. Közösen biztosan könnyebben tudunk úrrá lenni járványügyi helyzet okozta krízisen.  

Végül pár mondatot szenteljünk azoknak a vállalkozóknak is, akik ebben a mindenki számára igen nehéz helyzetben jelesre vizsgáznak önzetlen segítőkészségből, társadalmi felelősségvállalásból. Nagyon örülök neki, hogy ilyen szolidáris környezetben élünk, büszkeséggel tölt el, hogy ennyien segítenek a bajban megyénkben, városainkban és a kisebb településeken is. Ki maszkot varr, ki anyagot ad hozzá, ki ételt főz az egészségügyben dolgozóknak, ki fertőtlenítőt visz szociális intézményekbe, ki szállítást vállal, ki egyszerűen önkéntesnek áll… Boldog vagyok, hogy ezt látom!   

 

 

Szerző: Őrfi Ferenc
2020.05.08.